Vezetőként vannak helyzetek, amiket nem tudsz megosztani a helyzetedből, pozíciódból adódóan. Döntéseket hozol, amik másokra hatnak. Felelősséget viselsz, amit nem tudsz átadni. És közben sokszor nincs olyan tér, ahol ezt ki lehet mondani, meg lehet beszélni.
Ez a vezetői magány. Nem feltétlenül látványos vagy fájdalmas, de létezik és gyakran nehéz viselni.
Ismerős lehet: bizonyos kérdéseket nem tudsz megbeszélni a csapatoddal; nem akarsz gyengének látszani, ezért inkább magadban tartod; kívül stabilnak látszol, belül viszont bizonytalan vagy; vagy egyszerűen nincs olyan tér, ahol nem kell szerepben lenned.
A vezetői magány nem egy probléma, amit meg kell szüntetni, hanem egy helyzet, amit meg kell tudni tartani. A kérdés az, hogy van-e benned elég stabilitás ahhoz, hogy ne sodorjon el.
A közös munka során ezt a stabilitást építjük. Dolgozunk a döntések mögötti bizonytalanságon, a felelősség megélésén, a belső tartáson és azon, hogy legyen egy tér, ahol nem szerepben kell működnöd.
Ez a munka túlmutat a konkrét helyzeteken. Arról szól, hogy vezetőként hogyan vagy jelen akkor is, amikor nincs visszajelzés, nincs kapaszkodó, és nincsenek egyértelmű válaszok.
Ami változik: nagyobb belső nyugalom, tisztább gondolkodás, stabilabb döntések. Nem lesz kevesebb felelősséged, de másképp fogod tartani, megélni.
Póta-Salgó Réka 