A segítő identitása

Canva - Red Armchair on Brown Surface

A segítő mindentudó? Mindenható? Mártír? Jós? Gondolatolvasó? Nem…

Évek óta segítő akartam lenni. Tágabb értelemben az is voltam mindig. Tanárként, ügyfészolgálatosként, csoportvezetőként, HR tanácsadóként, de még újságíróként is. Végül célzottan és egyértelműen a segítő szakmához kapcsolódtam előbb mint coach, később mint mentálhigiénés szakember.

Ezen a ponton mégis elakadtam. Hirtelen úgy éreztem, ez önmagában nem elég, valamit még hozzá kell tennem. Hogyan is adhatnék el egy amúgy két ember között sokszor természetesen működő beszélgetést szakmai szolgáltatásként. Ki vagyok én, hogy csak úgy odaüljek a másik elé azzal, hogy „majd én segítek rajtad”.

Segítőnek, azt hiszem, alapvetően születni kell. Az elhivatott és körültekintő segítő azonban nem elégszik meg a személyes indíttatással vagy tanulságos élettapasztalattal háttérként, hanem képzi magát: elméleti tanulányok, módszertani és gyakorlati tapasztalatgyűjtés formájában, amik egyre bővítik a segítő eszköztárát és magabiztosságát.

Mégis azt gondolom, az igazi áttörést az önismeret hozza meg. Ahol szemléletformálás, attitűdváltás történik. Ahol találkozom önmagam őszinte, reális, „beauty effektektől” mentes képével. Ezen a ponton szépen összedőlnek az addig felépített és védelmet jelentő bálványok, illúziók, hiedelmek és előítéletek. Marad az ember. Esetemben a segítő, akinek hirtelen nincs mit mondania. Nincsenek többé a fejében előre kész válaszok, minden áron jót akaró meggyőződések és mindenki számára hasznos sémák.

Arra jutottam, hogy ez így van jól. Ez az, ami képessé tesz arra, hogy valóban segíteni tudjak. Kibontakozhatsz Te, mert már nem nyomakszom az utadba Én. Az egyetlen biztos pont, amit én nyújtok, a figyelem. Minden más a tiéd kell legyen. Ebben a látszólag üres és semleges térben a lehetőségek száma végtelen.

Kapcsolat tanoda

tanoda fb cover
Legközelebb indul: 2019 ősz! Pontos dátumok később!
Írj nekünk: kapcsolattanoda@gmail.com
A Kapcsolat Tanoda egy öt alkalmas (összesen 20 órás) kiscsoportos készségfejlesztő és önismereti műhely, fókuszban az emberi kapcsolatokkal. Igyekszünk hasznos és szórakoztató módon körüljárni a témát és az azzal járó buktatókat, nehézségeket. Szeretnénk olyan eszközöket adni a résztvevők kezébe, amikkel teljesebbé, őszintébbé, sikeresebbé válhatnak a kapcsolataik, legyen szó munkahelyi, baráti, családi vagy párkapcsolati kötelékről. Némi elméletre, és sok-sok gyakorlati, önismereti és csoportmunkára lehet számítani. A foglalkozásokra két-három hetente, esténként 5 és 9 óra között a Délihez közel, szép, igényes környezetben és jó hangulatban kerül sor.

 

Az egyes alkalmak témái:

1. “Szerepeink”

Hányféle szerepben működök a mindennapjaimban? Könnyű vagy nehéz az átjárás a szerepek közt? Melyik szerepben érzem jól magam, melyik kényelmetlen? Azonos vagyok a szerepeimmel?

2. “Kapcsolati határaink”

Felelős vagyok a másik érzéseiért, hangulatért, döntéseiért? Ő az enyémekért? Egy kapcsolatban hol érek véget én és hol kezdődik a másik? Milyen jogaim és kötelességeim vannak egy kapcsolatban?

3. “Kommunikációs készletünk”
Kimondom, amit szeretnék? Azt mondom, amit tényleg akarok? Hogyan mondjam, hogy meg is hallják? Én meghallom, mit mond a másik?
4. Külső és belső harcaink”
Mikor mondhatok nemet? Jobb a béke mint az őszinteség? Hogy maradjak higgadt és tárgyilagos egy vitában? Mindig a kompromisszum a jó megoldás?
5. Szabadság és elköteleződés”
Mikor, mitől érzem magam szabadnak? Miről kell lemondanom vagy mit kell feladnom egy kapcsolatban? Mi a különbség a függés és a kötődés között?

Vezetik:
dr. Török Ádám, klinikai orvos, család- és párterapeuta jelölt
Póta-Salgó Réka, mentálhigiénés szakember, coach

Ár: 8.000 Ft/alkalom
Kedvezményes ár: 35.000 Ft/teljes tréning (összesen: 5×4 óra)
További info és jelentkezés:

Beszűkülve

Van úgy, hogy szinte minden energiád egyetlen körülménnyel vagy személlyel való hadakozásra megy el. Idővel már csak ekörül az egy bosszantó dolog körül jár minden gondolatod, mintha minden ezen múlna, mintha nem lenne kiút.

A beszűkültség állapotában egy probléma akkorára nő a szemedben, hogy kitakar minden mást: a lehetséges megoldásokat, és a jó dolgokat az életedben. A kimerítő, látszólag sehová sem vezető harcban egyre inkább torzul a valóságérzékelés és a személyiség is. Újra és újra ugyanazokat a köröket futod, amik nem vezetnek sehova. Minél inkább küzdesz, annál erőtlenebbnek érzed magad. Minél erőtlenebb vagy, annál kevésbé tudsz értelmes megoldással előrukkolni. Ha nem akarsz eljutni a teljes kiégésig, azonnali és határozott lépésekre lesz szükség. Szállj ki a negatív spirálból!

  1. Pihenj! Nagyon fontos az erőgyűjtéshez, hogy rendesen aludj, egyél, rendszeres időközönként pihenj, kikapcsolj kicsit. Ne kapkodj, ne merítsd le magad, mert akkor nem lesz erőd kigondolni és véghez vinni a megoldást. Vedd számba a feladataidat, és tegyél le párat. Azokkal kezdd, amiknek az elengedése a legkevesebb stresszel jár.
  2. Töltődj! Rendszeresen iktass be én-időt, amikor csak magaddal törődsz, és csupa olyan dolgot csinálsz, ami jó érzéssel tölt el, inspirál, kikapcsol. Lehet ez hobbi, sport, séta a természetben, kávé és süti egy jó baráttal, mozi, színház, masszázs, napozás, vagy bármi, csak pozitív töltetet adjon.
  3. Mozogj! A stressz levezetésének egyik legjobb módja a mozgás. Egy kiadós edzés, biciklizés vagy kocogás után egész más színben látjuk a világot, de már egy nagy séta is jót tesz. Fontos a rendszeresség, és hogy olyan mozgásformát találj, amit tényleg szívesen csinálsz.
  4. Helyezd át a fókuszt! Ha a fenti pontokig eljutottál, már nagy eséllyel lesz erőd ahhoz, hogy a pozitív dolgokra és lehetőségekre koncentrálj. Vedd számba a jó dolgokat, erőforrásokat az életedben. Kezdj hálás lenni értük. Ezután pedig nyugodtan elkezdhetsz álmodozni, és kisebb, megvalósítható célokat keresni magadnak.
  5. Vedd át az irányítást! Ha tudnád, hogy rövidesen véget ér az életed, mihez kezdenél, mi válna fontossá? Most miről szól az életed? Miről szeretnéd, ha szólna? Ne pazarold az időd halogatásra, önsajnálatra! Kinek kell élnie a te életedet?
  6. Ne zárkózz be! A feszültséglevezetés másik legjobb módja a mozgás mellett a beszélgetés. Keress valakit, akiben megbízol, aki nem kritizál, nem ítélkezik, és nem is áraszt el azonnal „jó tanácsokkal”. Ha nincs ilyen barátod, bizalmasod, fordulj segítő szakemberhez. Fontos, hogy halld magad, hogy könnyíts magadon, és hogy ne maradj egyedül a napi küzdelemben.

Határ-sértések

„Én és a határaim” folytatás

Sok energiánk megy el arra, hogy érzelmi alapon próbálunk hatni a másik emberre, ahelyett, hogy nyíltan kifejeznénk, mi bajunk vagy mit szeretnénk. Pedig ez sokkal hatékonyabb, mint megsértődni, megjegyzéseket tenni, csendben haragudni vagy szenvedni.

Másfelől mi is hajlamosak lehetünk túl sokat szenvedni mások érzelmi állapota miatt, ahelyett, hogy végiggondolnánk, mit kezdhetnénk vele. Ha közünk van a másik problémájához, a legjobb, amit tehetünk, hogy nyílt beszélgetést kezdeményezünk. Ha azonban a másik nem partner ebben, tovább duzzog, vagy ránk támad, akkor egyedül marad a bajával, hiszen valójában nem is akar megoldást találni rá.

Nézzünk néhány példát:

A párom vagy a főnököm vita közben kiabál velem, sérteget, becsmérel. Mit teszek?

  1. Visszaordítok és sértegetem. (Kirúgnak vagy szakítunk, de legalább jól beolvastam neki).
  2. Tűrök, szenvedek. (De vigasztal a tudat, hogy jobb vagyok, mint ő.)
  3. Megkérem, hogy ne kiabáljon és sértegessen. Ha folytatja, figyelmeztetem, hogy ki fogok szállni a vitából. Ha ez sem hat, beváltom az ígéretem, és kivonulok a szobából, vagy leteszem a telefont. (Ha tehát beszélni akar velem, kénytelen lesz előbb lehiggadni.)

Idős rokonom folyton panaszkodik, sajnáltatja magát, közben kritizál, szemrehányásokat tesz.

  1. Egyre jobban igyekszem megfelelni, ő meg egyre követelőzőbb lesz.
  2. Kerülöm, ő tehet róla, hisz elviselhetetlen! De közben emészt a düh és a lelkiismeret furdalás.
  3. Felmérem, mire vagyok képes, anélkül, hogy dühbe gurulnék, és azt is, hogy miben szorul tényleg segítségre. Tudom, hogy könnyít rajta, ha olykor végighallgatom a panaszait, de jelzem neki, ha igazságtalan vagy bántón viselkedik velem.

Gyermekem szeretne valamit, amit én nem engedek. Hisztizni kezd, jelenetet rendez.

  1. Engedek, csak hagyja már abba, fáradt vagyok, és különben is olyan ciki.
  2. Megsértődöm. Hogy teheti ezt velem?! Vagy kiabálok, fenyegetőzöm.
  3. Higgadtan, de világosan közlöm vele, hogy a válaszom: nem. Röviden elmagyarázom, miért. Ha engedi, megnyugtatom. Ha nem, egyszerűen megvárom, míg abbahagyja.

Persze nem vagyunk robotok, a fentiekhez hasonló helyzetek mindannyiunkat próbára tesznek, de sokat segít ha legalább utólag sikerül végiggondolni, mit kellett volna tennünk. Ne csüggedjünk, és ne adjuk fel! Egyre jobban rá fogunk érezni a határok logikájára és egyre felszabadultabbak leszünk a kapcsolatainkban. Ne feledjük: a változást csakis a határainkon innen indíthatjuk el!

(Megfelelő határok kialakításához a C válaszokat kel megcéloznunk.)

%d blogger ezt kedveli: