Kategória tár:Uncategorized

Derűs, elfogadó légkörben, játszva és beszélgetve járjuk körbe a következő témákat:
– anyaság és önismeret
– feszültség csökkentés, érzelmi nevelés
– énhatárok, gyerekhatárok
– párkapcsolat kisgyerek mellett
– és persze, amiket ti hoztok magatokkal!

Van úgy, hogy szinte minden energiád egyetlen körülménnyel vagy személlyel való hadakozásra megy el. Idővel már csak ekörül az egy bosszantó dolog körül jár minden gondolatod, mintha minden ezen múlna, mintha nem lenne kiút.

A beszűkültség állapotában egy probléma akkorára nő a szemedben, hogy kitakar minden mást: a lehetséges megoldásokat, és a jó dolgokat az életedben. A kimerítő, látszólag sehová sem vezető harcban egyre inkább torzul a valóságérzékelés és a személyiség is. Újra és újra ugyanazokat a köröket futod, amik nem vezetnek sehova. Minél inkább küzdesz, annál erőtlenebbnek érzed magad. Minél erőtlenebb vagy, annál kevésbé tudsz értelmes megoldással előrukkolni. Ha nem akarsz eljutni a teljes kiégésig, azonnali és határozott lépésekre lesz szükség. Szállj ki a negatív spirálból!

1. Pihenj! Nagyon fontos az erőgyűjtéshez, hogy rendesen aludj, egyél, rendszeres időközönként pihenj, kikapcsolj kicsit. Ne kapkodj, ne merítsd le magad, mert akkor nem lesz erőd kigondolni és véghez vinni a megoldást. Vedd számba a feladataidat, és tegyél le párat. Azokkal kezdd, amiknek az elengedése a legkevesebb stresszel jár.
2. Töltődj! Rendszeresen iktass be én-időt, amikor csak magaddal törődsz, és csupa olyan dolgot csinálsz, ami jó érzéssel tölt el, inspirál, kikapcsol. Lehet ez hobbi, sport, séta a természetben, kávé és süti egy jó baráttal, mozi, színház, masszázs, napozás, vagy bármi, csak pozitív töltetet adjon.
3. Mozogj! A stressz levezetésének egyik legjobb módja a mozgás. Egy kiadós edzés, biciklizés vagy kocogás után egész más színben látjuk a világot, de már egy nagy séta is jót tesz. Fontos a rendszeresség, és hogy olyan mozgásformát találj, amit tényleg szívesen csinálsz.
4. Helyezd át a fókuszt! Ha a fenti pontokig eljutottál, már nagy eséllyel lesz erőd ahhoz, hogy a pozitív dolgokra és lehetőségekre koncentrálj. Vedd számba a jó dolgokat, erőforrásokat az életedben. Kezdj hálás lenni értük. Ezután pedig nyugodtan elkezdhetsz álmodozni, és kisebb, megvalósítható célokat keresni magadnak.
5. Vedd át az irányítást! Ha tudnád, hogy rövidesen véget ér az életed, mihez kezdenél, mi válna fontossá? Most miről szól az életed? Miről szeretnéd, ha szólna? Ne pazarold az időd halogatásra, önsajnálatra! Kinek kell élnie a te életedet?
6. Ne zárkózz be! A feszültséglevezetés másik legjobb módja a mozgás mellett a beszélgetés. Keress valakit, akiben megbízol, aki nem kritizál, nem ítélkezik, és nem is áraszt el azonnal „jó tanácsokkal”. Ha nincs ilyen barátod, bizalmasod, fordulj segítő szakemberhez. Fontos, hogy halld magad, hogy könnyíts magadon, és hogy ne maradj egyedül a napi küzdelemben.

„Én és a határaim” folytatás

Sok energiánk megy el arra, hogy érzelmi alapon próbálunk hatni a másik emberre, ahelyett, hogy nyíltan kifejeznénk, mi bajunk vagy mit szeretnénk. Pedig ez sokkal hatékonyabb, mint megsértődni, megjegyzéseket tenni, csendben haragudni vagy szenvedni.

Másfelől mi is hajlamosak lehetünk túl sokat szenvedni mások érzelmi állapota miatt, ahelyett, hogy végiggondolnánk, mit kezdhetnénk vele. Ha közünk van a másik problémájához, a legjobb, amit tehetünk, hogy nyílt beszélgetést kezdeményezünk. Ha azonban a másik nem partner ebben, tovább duzzog, vagy ránk támad, akkor egyedül marad a bajával, hiszen valójában nem is akar megoldást találni rá.

Nézzünk néhány példát:

A párom vagy a főnököm vita közben kiabál velem, sérteget, becsmérel. Mit teszek?

1. Visszaordítok és sértegetem. (Kirúgnak vagy szakítunk, de legalább jól beolvastam neki).
2. Tűrök, szenvedek. (De vigasztal a tudat, hogy jobb vagyok, mint ő.)
3. Megkérem, hogy ne kiabáljon és sértegessen. Ha folytatja, figyelmeztetem, hogy ki fogok szállni a vitából. Ha ez sem hat, beváltom az ígéretem, és kivonulok a szobából, vagy leteszem a telefont. (Ha tehát beszélni akar velem, kénytelen lesz előbb lehiggadni.)

Idős rokonom folyton panaszkodik, sajnáltatja magát, közben kritizál, szemrehányásokat tesz.

1. Egyre jobban igyekszem megfelelni, ő meg egyre követelőzőbb lesz.
2. Kerülöm, ő tehet róla, hisz elviselhetetlen! De közben emészt a düh és a lelkiismeret furdalás.
3. Felmérem, mire vagyok képes, anélkül, hogy dühbe gurulnék, és azt is, hogy miben szorul tényleg segítségre. Tudom, hogy könnyít rajta, ha olykor végighallgatom a panaszait, de jelzem neki, ha igazságtalan vagy bántón viselkedik velem.

Gyermekem szeretne valamit, amit én nem engedek. Hisztizni kezd, jelenetet rendez.

1. Engedek, csak hagyja már abba, fáradt vagyok, és különben is olyan ciki.
2. Megsértődöm. Hogy teheti ezt velem?! Vagy kiabálok, fenyegetőzöm.
3. Higgadtan, de világosan közlöm vele, hogy a válaszom: nem. Röviden elmagyarázom, miért. Ha engedi, megnyugtatom. Ha nem, egyszerűen megvárom, míg abbahagyja.

Persze nem vagyunk robotok, a fentiekhez hasonló helyzetek mindannyiunkat próbára tesznek, de sokat segít ha legalább utólag sikerül végiggondolni, mit kellett volna tennünk. Ne csüggedjünk, és ne adjuk fel! Egyre jobban rá fogunk érezni a határok logikájára és egyre felszabadultabbak leszünk a kapcsolatainkban. Ne feledjük: a változást csakis a határainkon innen indíthatjuk el!

(Megfelelő határok kialakításához a C válaszokat kel megcéloznunk.)