Szabadságunk igazi ellenfelei nem az élettel járó lemondások, korlátok, hanem belső, feldolgozatlan félelmeink, melyek felemésztik erőnket, torzképet festenek a valóságról, és eltakarják előlünk a lehetőségeinket. A kimondatlan, szorongató félelemnek pusztító ereje van. Ha viszont szembenézünk a félelmeinkkel, igazi szabadságra teszünk szert.
Miért foglalkozzak a félelmeimmel?
A félelem az alapvető emberi érzelmek egyike, és jelez nekünk valami fontosat. Ha foglalkozunk vele, megóvhat valamitől, ha viszont eltemetjük, a fejünkre nő, és megbetegít. Aki tudatosan vagy tudattalanul a félelmei mentén él, menekül, és nem képes szabad döntéseket hozni. A félelmei irányítják, különösen a ki nem mondottak.
Mi mindentől félhetünk?
Félelmeink leggyakoribb gyökerei a haláltól, betegségtől való félelem, a magánytól való félelem, szorongás attól, hogy nem vagyunk elég jók, illetve mások véleményétől. Az olyan helyzetek, melyek kontrollvesztéssel járnak (betegség, munka elvesztése, kisgyermek születése) pánikot válthatnak ki. Az állandó aggodalmaskodás pedig felemészti az erőnket, aláássa az egészségünket.
Szembenézni a félelmekkel, de hogyan?
Első lépésként nevezzem meg a félelmeimet. A legabszurdabbat is, a legkisebbet is. Nyugodtan készíthetek listát. Némelyik már attól elveszti az erejét, hogy kimondom, megfogalmazom, így „kívülre kerül”, és lehet vele kezdeni valamit. Gyakran kiderül az is, hogy félelmeink egy része alaptalan. Fontos, hogy nem vagyunk egyedül a félelmeinkkel: közös, emberi élmények ezek, így már az is nagyon megnyugtató lehet, ha tudunk róluk beszélni valakivel.
Leszámolás a rémekkel
Gyártsunk forgatókönyveket: Mi történhet a legrosszabb esetben? Kihez, mihez fordulhatnék ilyenkor is segítségért, támaszért? Mik azok a fontos dolgok, amik bármi történik, megmaradnak, erőt adnak? Milyen alternatív lehetőségekre nem gondoltam még? Higgyünk magunkban, és szabadítsuk fel kreatív képzeletünket! Kiélezett helyzetekben egészen egyedülálló megoldások juthatnak eszünkbe.
Az önismeret útján
Van, hogy komoly és nehéz önismereti munkára hív a félelmem. Hosszútávon mindenképpen megéri belevágni. Kérdezzük meg magunktól: Ki vagy mi irányítja a félelmeimet? Hogyan befolyásolják a félelmeim az életemet, választásaimat, tetteimet? Kinek van hatalma az én félelmeim felett? Szítsuk fel magunkban a harci kedvet, és küzdjünk meg önmagunkért!
Alapos munkához ne „féljünk” külső segítséget kérni!
Coacholom 